{{placeholder content='e3sgYnJpenlfZGNfaW1hZ2VfYWx0IH19' imageSrc='wp-13329082681f29456d476e4b6c2e34a0'}}

A budagyöngye 1994-ben Buda első bevásárlóközpontjaként nyitotta meg a kapuit. Az átrium szerű kialakítás és a kis alapterületű üzletek a hajdan itt lévő piac családias, baráti hangulatát idézik. Egyetért ezzel Csonka András színművész, mindenki "Picije" is, aki rendszeresen megfordult a házban.

Cs.A.: Legalább 10 esztendeje járok ide, és soha nem gondoltam volna, milyen sok időt fogok itt eltölteni. Egyedül élek, divatos szóval élve szingli vagyok, tehát nem főzök, ezért is kell egy olyan hely, ahol ételt lehet választani, akár úgy, hogy ott fogyasztom el vagy hazaviszem. Ez a hely- és ezért is szeretem- a Budagyöngye.

D.G.: Azt hiszem - bár nem akarom megelőzni a gondolataidat-, mert a ház emberléptékű, beláthtó, bejárható...

Cs.A.: Igen, és miután nem vásárolok nagy tételben, külön-külön a már jól ismert törzshelyeken veszem meg a tojást, vagy a húst, valamint a zöldséget, vagy éppen Sanyinál a legújabb megjelent könyveket.

D.G.: Feltételezem, hogy nemcsak vásárlási szándékkal fordulsz meg ezekben a boltokban, hanem sor kerülhet baráti beszélgetésekre is.

{{placeholder content='e3sgYnJpenlfZGNfaW1hZ2VfYWx0IH19' imageSrc='wp-7f2e8b7ba15755e2b98d068726780803'}}

Persze, hiszen járnak ide nagyon sokan kollégák a művészvilágból is: Hernádi Judit, Kern András, Balázs Péter, Balázsovics Lajos, valamint Moldova György is és még sorolhatnám.


Ebből pedig az következik, hogy sokszor még olyanokról is tudunk beszélgetni, amire máskor, máshol nem lenne lehetőség, hiszen ezek nem megbeszélt találkozások, hanem sokszor a véletlen hozta eszmecserék.

D.G.: Születnek-e barátságok akár civilekkel is?

Cs.A.: Hogyne! hiszen- és ez nagyon boldoggá tesz-, hogy minden üzletbe, legyen az lottozó, ingtalanközvetítő, illatszerbolt, vagy másfajta szolgáltatások helyszíne, beköszönök, megismernek, visszaköszönnek, udvariasak, ebből bizony kialakulhat akár egy közelebbi ismeretség, vagy a szónak ebben az értelmében akár barátság is.

D.G.: Visszatérve az élelmiszerekre, mit tartasz fontosnak azok beszerzésekor?

Cs.A.: Mint már mondtam, egyedül élek, így nem a mennyiséget tartom a legfontosabbnak, hanem a minőséget, a megbízhatóságot. Ezügyben a Budagyöngyében még soha nem ért csalódás. Éppen ezért ma már elképzelhetetlennek tartom mindennapi ételemet, hogy ne kötődjön össze, hogy ne kapcsolodjon a Budagyöngyéhez.

D.G.: Ha már egyedül élsz, szeretsz egyedül lenni?

Cs.A.: Szeretek. Én egy magamnak való pasi vagyok, de nem vagyok magányos, hiszen imádok másokhoz menni és termélszetesen hozzám is jöhetnek egy kis főzőcskézésre! Nem nagy, kis főzőcskékre gondolok!

D.G.: Azt hallottam, hogy van jónéhány szakácskönyved ! Ezeket csak olvasod, vagy főzöl is ezek alapján?

Cs.A.: nem nagyon- és ezt már elmondtan néhány interjúban-, hogy amikor azt írják, "ízlés szerint", akkor már elmegy a kedvem az egésztől! Mi az, hogy ízlés szerit? Írják meg pontosan, mert nekem nincs ízlésem!

D.G.: Na azért ezt ne mondd, hiszen mindig elegáns vagy, udvarias, és közszeretetnek örvendesz, úgyhogy ez a "nincs ízlésem" dolog ez csak a szakácskönyvekre vonatkozhat.

Cs.A.: Szerencsére segíthet az internet, ha a főzésben a jó ízlést keresem.

D.G.: Amikor ez az interjú készül, néhány napot vidéken töltesz. Debrecenben, színházi elfoglaltság miatt, hiszen sok munkád van. Amikor hazaérsz hova vezet az első utad?

Cs.A.: Otthon leteszem a cuccot, és megyek a Budagyöngyébe.


Dombóvári Gábor